Ez a cikk még 2003-ban született.

************************************ XXXXX **********************************

Minden egy videó kazettával kezdődött.

Valamikor 1989-ben egy - a Crafts-ról hazaérkező - magyar tenyésztő két kazettát tett "közkinccsé" az Óbuda-i sulin. Az egyik kazettán jórészt a ringekben látható események kerültek megörökítésre és - nem elhanyagolható terjedelemben - a Best in Show, ahol a felvételeket készítő is érdekelt volt.

Eddig a dologban semmi rendkívüli nincs, hiszen mindenki arra törekszik, hogy megörökítse személyes élményeit különösen akkor, ha a kutyája a világ legrangosabbnak tartott kiállításásán bekerül a Best in Show-ba.

Azonban volt ezen a kazettán egy kb. 5-8 perc terjedelemnyi "csoda", ami viszont már számunkra is érdekfeszítő volt.

A Best in Show körben - az összevetés előtti "üres" időt kitöltendő - egy agility
verseny/bemutató részletei voltak láthatóak ezen az amatőr kazettán.

A látvány már az első percben lenyűgözött mindenkit. A kutyák úgy haladtak végig egy akadályokkal tarkított pályán, hogy közben semmilyen fizikai kapcsolatuk sem volt a melletük rohanó gazdikkal. Tették mndezt nem is akármilyen sebességgel!
Szemmel láthatóan:

1. A GAZDA ÉS A KUTYA IS ÉLVEZTE A PRODUKCIÓT!!!

A látottakon mindenkinek tátva maradt a szája. - Ma már érthető, hiszen mindez 1990-ben történt, amikor még minden magyar kutyakiképző álmainak "netovábbja" egy jó õrző-védős kutya volt. És a "par force" alkalmazói és ellenzői között a legnagyobb csata folyt.

Amikor kellőképpen kibeszélgettük magunkat a látottakon előkerült a második kazetta, ami tulajdonképpen egy Royal Caninos reklám film volt. Ennek a filmnek a központi attrakciója szintén az agility volt.

Mielőtt folytatnám, el ne felejtsem a video felvételek készítőjének és kölcsönzőjének a nevét közzé tenni. Amit én és az Óbudai Kutyaiskola tagjai láttak Földi Péter -től származtak. Péter óriás schnauzer tenyésztő - talán a legsikeresebb snaci tenyésztő hazánkban abban az időben -, és mellesleg az "A Kutya" című havi folyóirat fõszerkesztője volt. Lévén Budakalászi lakos - a földrajzi közelség okán - az Óbudai iskolán gyakorta "vendégeskedett".
Úgy gondolom, hogy nevét azért sem hagyhatom ki a magyar agility kezdetének ismertetésekor, mert hálával tartozunk neki, nemcsak ezekért a kazettákért, hanem azért is mert bátorított bennünket, hogy cikkeket írjunk az agilityről. Ezeket a cikkeket - korai zsengék - be is szerkesztette az "A kutya"-ba, és néhányszor ezért kellemetlen helyzeteket is felvállalt - persze ésszerű határok között.

Az utóbbi kazetta sok hazai Kutya Iskolához eljutott, és ennek hatására - nagyjából egy időben - a Budaörsi Iskolában - Gácsi Márti és Ferenczy Tamás irányításával -, a Nagyiccei Iskolában - László István irányításával -, az Óbudai Iskolában - Lippai Mihály irányításával elkezdődött az agility képzés.

Magyarországon az első agility jellegű bemutató az 1991-es tavaszi Budapest-i CACIB alatt került a nagyérdemű elé.
A bemutatót az Óbudai Kutyaiskola tartotta Lippai Misi vezetésével. A bemutató - bár mai ismeretünk szerint távol állt az agilitytől - tartalmazott egy olyan kör KO versenyt, amely ugyan már ismert volt korábbi bemutatókról, de akkor szerepeltek először benne vérbeli agilitys akadályok. Ilyenek voltak a szlalom, a zsák és az asztal.
Én a nézők első sorából néztem végig a bemutatót a fűben ülve - mert akkor éppen nem tartoztam az Óbudai Iskolához.

Vitathatatlanul ÓRIÁSI siker volt!

Lássuk hogy emlékszik erre az eseményre Lippai Misi az Agility Híradó első számában 1996-ban:

******************************************* XXXXX ****************************************

Amikor valami elkezdődik, akkor azok az emberek, akik elkezdik, még nem tudják, hogy történelmet csinálnak. Ezek a dolgok lehetnek hamar feledésbe merülők és lehetnek maradandók.

Hiszem, hogy az agility a maradandók közé tartozik.

Vajon az agility hogyan kezdődött? Ki, honnan számítja a kezdetet?

Én csak arról tudok írni ahogy mi kezdtük, és én innen számítom a kezdetet.
1989-ben kezünkbe került egy videokazetta, melyen francia sportolók agilityztek. Fogalmunk sem volt, hogy mi ez, és mik a szabályai, viszont nagyon megfogott bennünket a lendület, a játékosság és hogy csak vidám kutyát láttunk a pályán.
Hangsúlyozom, nem tudtuk mi ez, nem tudtuk milyen szigorú és kötött szabályok között zajlik ez a játék.
Egyet viszont azonnal felismertünk, nekünk kell ez a játék, úgy ahogy van, és akármi is lesz, csinálunk ilyen pályát, megszerezzük a leírást (szabály-könyvet), és ami a legfontosabb, megtanítjuk a kutyáinkat.

Nehezen kezdődött. Tudniillik egy ilyen pálya létrehozása sok pénzbe kerül, és ez az, ami nekünk, mint minden más kutyaiskolának, nem volt.
Saját erőből, néhány régi akadály megtartásával, elkezdtünk újakat építeni. Ilyenek voltak a zsák, a szlalom és az asztal.
Az asztalnál álljunk meg egy szóra.
Az első asztalunk egy közönséges konyhaasztal volt, amit a filmen látottak alapján sárgára festettünk.
Egyébként a szlalom sem volt különb. Először próbáltunk a síeléshez használt kék-piros botot vásárolni. Ez nem jött össze. Tudva, hogy Magyarország milyen magas szinten űzi ezt a sportot, nem is lehetett hozzá semmit kapni. Ezért változtattunk az elképzelésen, és egy hosszú lécre felszereltünk 10 db WC pumpát, persze a nyele rövid volt, ezért azt kicseréltük partvisnyélre, és így már hasonlított a videón látottakhoz.
A zsákot egyszerűen megvarrtuk.
Persze ez így leírva nagyon egyszerű, de egy pár éjszakánk ráment erre is. De ami a lényeg, a hagyományos pályát már feltuningoltuk néhány agility elemmel.
És ekkor jött az 1991. évi tavaszi CACIB, ahol bemutató jogot kapott az iskolánk. Tizenhat főre terveztük a bemutatót, ami az első hivatalos eseménynek számít.
Rendhagyónak nevezhetjük az egész bemutatót. A fegyelmező részét a spanyol lovas iskolából vettük át. Ma a rendőrképző iskola használja ezt a formulát, lényegesen több résztvevővel, és úgy azt hiszem, szebb is.
Rendhagyó volt az is, hogy ezután az akadálypályán bemutatottakkal szórakoztattuk a nagyérdeműt és kihagytuk az õrző-védő számot. Nem is hiányzott. Az akadálypálya teljesen elbűvölte a közönséget.

Talán én ide tenném a magyarországi agility kezdetét. Ez az esemény az, amikor hazánkban először hivatalos rendezvényen nyilvánosan bemutatkozott egy agility csapat.

Ez a csapat az Óbudai KKI csapata volt.
A teljesség igénye nélkül álljon itt néhány név az úttörők közül:

Czékmány Győző » Bromkó
Császár Ferencné » Bessy
Kiss Zoltánné » Cézár
Kun Erika » Palme
Reszkető Zsuzsa » Csuti
Schworczi Éva » Max (késõbb az 1994. évi agility EB résztvevõje)és a csapat vezetõje, e sorok írója, Angie nevû kutyájával.

De ez még tényleg csak játék volt.
A komoly agility csak ez után kezdődött.

*************************** XXXXX *******************************

Az Agility híradó 2. számának a "Bemutatkozik..." rovatában Zaják Tiborné (Aranka) az Óbudai KKI-t mutatta be. Ő így írt a kezdetről;

*************************** XXXXX *******************************

.......... 1990-ben egy klubnap alkalmával, iskolavezetõnk meglepetéssel szolgált a tagságnak.
"Sporttársak - mondta - a Földi Péter sporitól kaptam megtekintésre egy újszerű, de roppant megnyerő kutyás kazettát. Ajánlom nézzük meg."
Izgatott moraj futott át a termen. Ez kutyás körben természetes. Nem is igazi kutyás ember az, akit az ilyen hír lázba ne hozná, kíváncsivá ne tenné.
Néma feszült figyelemmel néztük, sőt csodáltuk mindvégig a felvételt.

Ez volt a számunkra még ismeretelen Agility sporttal történő első találkozásunk, melyet egy francia kutyiskola csapattagjai mutattak be.
Mindannyiunkat megfogott e sport újszerűsége, játékossága mellett a kutyusok fegyelmezettsége, a négylábúak és gazdáik között létrejött összhang, úgy munkájukban, mint a feladatok végrehajtásában.

Olyannyira nagy volt a hatás, hogy elhatároztuk, létrehozunk egy pályát és egy agility csapatot.
Lippai Mihály (iskolánk volt tagja) fiatal, lendületes sportember lévén (aki abban az időben nemcsak a munkakutya versenycsapat tagja volt, de ő vezette a bemutató csapat felkészülését is) nem sokat késlekedett.
Szuggesztív erővel látott munkához. Lelkes támogatókra talált az iskolánk tagjai között, akik segítették őt úttörő munkájában.

Tehát a múlt ismételte önmagát! Újabb szervezés, tervezgetés, viták, új és újabb javaslatok elfogadása, és elvetése követték egymást, ami végül is egy számunkra ismeretlen sportág megszületését, és versenyszintre hozását eredményezte.

Azonban a célig nagyon sok nehézséggel kellett megküzdenie a kis csapatnak.
A tagság lelkesedése, tenni akarása, Lippai Misi briliáns ötletsorozata és a sok segítő kéz végül is a semmiből teremtette meg az agility sporthoz szükséges pálya felszerelést.

Akkor azt hittük, hogy túl vagyunk a nehezén. A kutyus és gazdija leküzdi az akadályt és ezzel kész is. Hát tévedtünk, amit csak utólag tudtunk meg.

Ezt a sportot szigorú szabályok közt lehet csak versenyszerűen lebonyolítani.
Ez a tény mit sem változtatott a tenni akarásunkon. Sőt! Fellelkesítette a csapattagokat.
Végül is az első bemutatkozás nagy közönségsikert hozott 1991 tavaszán a CACIB-on.
A közönséget magával ragadta ez a látványos, sok ügyességet igénylő, gazdi és kutyus igazi kapcsolatán alapuló agility bemutató.

....... Miután a munkakutyasport napja leáldozóban van, nekünk "öreg" sport-kutyásoknak megnyugtató érzés, hogy született egy új sportág, amely összetartja, egységbe tömöríti a fiatalokat, kedvenceikkel együtt.
Egészséges életmódra, fegyelemre, és erős kitartásra ösztönzi és neveli őket.
Ezek a sportoló fiatalok bebizonyítják a kutyát gyűlölőknek és a hitetlenkedőknek, hogy egy kutya nemcsak hűséges barát, de nagyon jó sport- és versenytárs is.

Azonban ne feledjétek, fiatal sporttársaim, ha az agility pályára léptek, akár kezdőként, akár haladó sportolóként, hogy a magyarországi agility sport megismertetője Horváth Lajos, úttörője Lippai Mihály sporttársak.

Köszönet érte nekik.

**************************** XXXXX ******************************

Szóval valahogy így kezdődött az agility hazánkban - szerintem!