A magyar agility egy fontos szereplőjének általam ismert adatait találod ezen az oldalon.
Természetesen csak azokat, amelyekhez személyesen hozzájárultak, vagy az interneten már valahol megjelentek.
Küld el E-mail-ben a hiányzó adatokat, ha fel akarod tölteni az oldalt.

Történelem

Amikor valami elkezdődik, akkor azok az emberek, akik elkezdik, még nem tudták, hogy történelmet csinálnak. Ezek a dolgok lehetnek hamar feledésbe merülők és lehetnek maradandók. Hiszem, hogy az agility a maradandók közé tartozik.

Vajon az agility hogyan kezdődött? Ki honnan számítja a kezdetet? Én csak arról tudok írni ahogy mi kezdtük, és én innen számítom a kezdetet.

1989-ben kezünkbe került egy videokazetta, melyen francia sportolók agilityztek. Fogalmunk sem volt, hogy mi ez, és mik a szabályai, viszont nagyon megfogott bennünket a lendület, a játékosság és hogy csak vidám kutyát láttunk a pályán. Hangsúlyozom, nem tudtuk mi ez, nem tudtuk milyen szigorú és kötött szabályok között zajlik ez a játék. Egyet viszont azonnal felismertünk, nekünk kell ez a játék, úgy ahogy van, és akármi is lesz, csinálunk ilyen pályát, megszerezzük a leírást (szabálykönyvet), és ami a legfontosabb, megtanítjuk a kutyáinkat.

Nehezen kezdődött. Tudniillik egy ilyen pálya létrehozása sok pénzbe kerül, és ez az, ami nekünk, mint minden más kutyaiskolának, nem volt. Saját erőből, néhány régi akadály megtartásával,  elkezdtünk újakat építeni.  Ilyenek voltak  a zsák, a szlalom és az asztal. Az asztalnál álljunk meg egy szóra. Az első asztalunk egy közönséges konyhaasztal volt, amit a filmen látottak alapján sárgára festettünk. Egyébként a szlalom sem volt különb. Először próbáltunk a síeléshez használt kék-piros botot vásárolni. Ez nem jött össze. Tudva, hogy Magyarország milyen magas szinten űzi ezt a sportot, nem is lehetett hozzá semmit kapni.  Ezért változtattunk az elképzelésen, és egy hosszú lécre felszereltünk 10 db WC pumpát, persze a nyele rövid volt, ezért azt kicseréltük partvisnyélre, és így már hasonlított a videón látottakhoz. A zsákot egyszerűen megvarrtuk. Persze ez így leírva nagyon egyszerű, de egy pár éjszakánk ráment erre is. De ami a lényeg, a hagyományos pályát már feltuningoltuk néhány agi-lity elemmel.

És ekkor jött az 1991. évi tavaszi CACIB, ahol bemutató jogot kapott az iskolánk. Tizenhat főre terveztük a bemutatót, ami az első hivatalos eseménynek számít. Rendhagyónak nevezhetjük az egész bemutatót. A fegyelmező részét a spanyol lovasiskolából vettük át. Ma a rendőrképző iskola használja ezt a formulát,  lényegesen több résztvevővel, és úgy azt hiszem, szebb is. Rendhagyó volt az is, hogy ezután az akadálypályán bemutatottakkal szórakoztattuk a nagyérdeműt és kihagytuk az őrző-védő számot. Nem is hiányzott. Az akadálypálya teljesen elbűvölte a közönséget. Talán én ide tenném a magyarországi agility kezdetét. Ez az esemény az, amikor hazánkban először hivatalos rendezvényen nyilvánosan bemutatkozott egy agility csapat. Ez a csapat az Óbudai KKI csapata volt.

A teljesség igénye nélkül álljon itt néhány név az úttörők közül:

Czékmány Győző - Bromkó
Császár Ferencné - Bessy
Kiss Zoltánné - Cézár
Kun Erika - Palme
Reszkető Zsuzsa - Csuti
Schworczi Éva - Max (később az 1994.évi agility EB résztvevője)
és a csapat vezetője, e sorok írója, Angie nevű kutyájával.

De ez még tényleg csak játék volt. A komoly agility csak ez után kezdődött.

Lippai Mihály

(Megjelent: Az Agility Híradó I. évfolyam 1. számában 1996 március 09-én )